Emésztőrendszer
Táplálkozási folyamat
Azért eszünk, hogy éljünk. Élelem nélkül éhen halnánk. A táplálkozás, ivás és légzés az élet elengedhetetlen része. Ha az egyik hiányzik megáll az élet, meghalunk.
Most nézzük meg az általunk legjobban befolyásolható folyamatot a táplálkozást. A táplálkozás az, amit a legjobban tudunk szabályozni, ellenőrizni. Ki tudjuk választani milyen tápanyagot, (energiaforrást, vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet) viszünk be a szervezetbe, amiből energiát kapunk és egészségben tartjuk sejtjeinket, szervezetünket.
A táplálék hasznosulása egy roppant izgalmas folyamat, amely során táplálék különböző bomlások és a keringési rendszer által eljut a szövetekhez, sejtekhez, ahol a test építéséhez használódnak fel illetve energiát adnak vagy elraktározódnak. A nem felhasznált, emészthetetlen anyagok eltávoznak a szervezetből. Az egész folyamatot nevezzük anyagcserének.
Az emésztés
Az emésztőrendszerben zajlik, amikor a táplálék a rendszer egyes szakaszaiban lebomlik, felszívódik. Az emésztő nedvek a tápcsatorna egyes szakaszaiban termelődnek és különböző enzimeket tartalmaznak. Az enzimek feladata a táplálék lebontása.
Szájüreg
A táplálék a szájüregben „találkozik” először az emésztő rendszerrel. A fogak segítségével a táplálék aprítására kerül sor. Fontos, hogy az aprítással, vagyis rágással minél pépesebbé változtassuk a szilárd tápanyagot. Rágás közben az étel összekeveredik a nyálmirigyek által termelt nyállal, ami még könnyebbé teszi a rágást, majd nyelést és a szájüreg tisztán tartását. Érdemes apróbb falatokat bevinni majd legalább 60-70 x átrágni, majdnem folyadékká alakítani a szilárd tápanyagot. Ha így járunk el, jelentősen megtudjuk gyorsítani a felszívódást, anyagcserét és több mint valószínű kevesebb lesz a raktározás is, amivel elkerülhetjük a hízást.
Garat, nyelőcső
Minél jobban van elő készítve rágással az étel, azaz minél pépesebb, majdnem már folyékony, annál könnyebben továbbítja a nyelv a garat és a nyelőcső felé. A garat a száj- és orrüreg találkozásában levő keresztező üreg. Ebben az üregben eseteként szokott probléma történni, amikor félrenyelünk és a falat nem a nyelőcsőbe kerül, hanem a légcsőbe, ami fulladáshoz vezet. Ekkor szoktuk kiköhögni a félrenyelt ételt ( ebben az esetben is jó, ha minél pépesebb az étel) Ez azért fordulhat elő, mert a gégefedő nem időben, vagy nem megfelelően zárja el a légcsövet. A nyelőcsőnek egyetlen feladata van, hogy továbbítsa az ételt a gyomorba, ezért is izmos falú.
Gyomor
A gyomor is izmos falú aminek a falában levő nyálkamirigyek gyomornedvet termelnek. A táplálék a gyomorban 2-5 órát tölt el, ami nagyban függ az összetételtől. Ezalatt a keletkezett gyomornedv, (1-3 dm3) ben levő fehérje bontó enzimek és sósav elpusztítják a táplálékkal bejutott mikroorganizmusokat, denaturált fehérjéket.
Vékonybél
A következő állomás a vékonybél, ahol a béltartalom kb,2-5 órát landol. A vékonybél a bélcsatorna leghosszabb szakasza, amibe három emésztőnedv kerül: epe, bélnedv és hasnyál, amiknek az enzimjei mindhárom alaptápanyag bontására képesek. Az epét a már termeli, ami emésztőenzimet nem tartalmaz. Epesavi a zsírokat apró részre bontják. A bélmozgás biztosítja a béltartalom emésztőnedvekkel való keveredését és továbbítását. A bélbolyhok segítségével a vékonybélben befejeződik az alapanyagok lebontása és a felszívódásuk is.
Vastagbél, végbél
A vastagbélben nem történik tápanyag bontás, emésztőnedv sem termelődik. Ebben a bélben számos baktérium található, többek között a béllakó baktériumok is, mely vitaminokat termel ( B2-, B6-, B12-, K-vitamin ) A víz és ásványi anyagok felszívódása után marad vissza a bélsár, mely a végbélen keresztül kerül ki a tápcsatornából.
Felszívódás
A felszívódás elsősorban a vékonybélben játszódik le. Az enzimek segítségével lebontott tápanyagok a keringési rendszer útján jutnak el a felhasználási helyeikre. A bélbolyhokban dús hajszálérrendszer található. A felszívódott anyagokat a vér szállítja a szövetekhez és a sejtekhez. Bizonyos anyagok felszívódása (alkohol, gyógyszer, víz, mérgek) történik még a szájüregben, gyomorban, a vastagbélben.
A fehérjék aminosavak formájában szívódnak fel.
A szénhidrátok egyszerű cukrok alakjában kerülnek a véráramba. A leggyorsabban a szőlőcukor szívódik fel. A felszívódás mértékét befolyásolja a vérben levő cukorszint és a nyálkahártya állapota.
A zsírok felszívódása glicerin és zsírsavak alakjában történik, majd ismételten trigliceridekké egyesülnek és így jutnak a nyirokrendszerbe.
A víz és az ásványi anyagok felszívódása szorosan összefüggnek, egymáshoz kapcsolódnak.
A nátrium, kálium aktív sejttevékenységgel a klór ionok diffúzióval szívódnak fel. Különleges a kalcium és a vas felszívódása. A vitaminok felszívódását oldékonyságuk határozzák meg és a véráram útján kerülnek felhasználási helyeikre.
A tápanyag hasznosulása
A tápanyagok beépülhetnek a sejtekbe, illetve a szövetekbe, energiát szolgáltatnak vagy raktározódnak. Mindez a belső anyagcsere során történik. A testépítő folyamatoknál (főleg a csecsemő és gyermekkorban ) elsősorban az építőanyagok kerülnek a szervezetbe. Elemben felnőtt korban is zajlanak ilyen folyamatok.
Az energia termelő folyamatokban az alaptápanyagokban levő kémiai energia szabadul fel. Az energia felszabadulása két formában valósulhat meg. :
- biológiai oxidációval – aerob
- fermentációval - anaerob
Az energia termeléskor hőenergia és nagy energia tartalmú vegyület ATP keletkezik. Az egyik a testhőmérsékletet biztosítja még a másik foszfátcsoportját leadva ADP- vé alakul miközben energia szabadul fel amit a szervezet hasznosít.
A szénhidrátok szőlőcukor formájában szívódnak fel és kerülnek a vérbe. A szőlőcukor felesleg a hasnyálmirigy inzulin hormonjának segítségével glikogénné alakulhat, mely a májban és az izomban korlátozottan raktározódhat. Viszont ez a raktározási forma hamar telítődik és ezután a szénhidrátok zsírrá alakulnak és főleg a bőr alatti kötőszövetekben raktározódnak el.
Ha a cukor egy része energiatermelődésre használódik el, csökkenhet a vér cukortartalma, ami káros hatású a szervezetre. Ekkor a mellékvese által termelt adrenalin hormon mozgósíthatja a raktározott szénhidrátokat és ezzel helyre állíthatja a vér cukorszintjét.
Ebből látható, hogy a vér cukor szintjét két ellentétes hatású hormon, az inzulin és az adrenalin szabályozza. Ha a hasnyálmirigy által termelt inzulin mennyisége nem megfelelő mértékű a vérben, akkor megemelkedik a vércukor mennyisége.
A zsírok
lipáz enzim segítségével zsírsavakra és glicerinre bontódnak le, majd felszívódnak és a nyirok – és vérkeringés segítségével jutnak a sejtekhez. A felesleges zsírok a szervezetben elraktározódnak. Szénhidrátban gazdag táplálkozás esetén a cukorból is zsír keletkezik. Az elraktározott zsír szükség esetén mozgósítható.
A fehérjék
a tápcsatorna enzimjei segítségével aminosavakká bomlanak le. Elsődleges szerepe a fehérjének a sejtépítés, de alkalmas energiát is szolgáltatni. Az energianyerés első lépése a nitrogéntartalmú anyagok leválasztása. Az oxidatív dezamináláskor ( aminocsoport eltávolítása szerves nitrogénvegyületek molekuláiból) az aminosavakból ammónia hasad le, mely mérgező hatású, ezért el kell távolítani a szervezetből. Az ammónia a májban karboniddá alakul, melyet a vese választ ki.
A szervezet nem raktároz nagyobb mennyiségű fehérjét, de szükség esetén a szervezet fel tudja használni az elraktározott mennyiséget.
Az anyagcsere folyamatok mértéke egyénenként eltérő, sőt még ember esetén is a körülményektől függve változhat. Magasabb stresszhőmérséklet, stressz, erőteljes mozgás esetén az anyagcsere mértéke nő. A magas anyagcseréjű emberek viszonylag sokat ehetnek anélkül, hogy meghíznának, mert sejtjeikben gyors a tápanyagok lebontása. Az alacsonyabb anyagcseréjűek viszont könnyebben hízhatnak el.
