A baj mindig akkor jön, mikor legkevésbé számít rá az ember. Ugye ki az az őrült, aki balesetet tervez? Szerintem senki, csak esetleg egy terrorista, de ez egészen más téma, amivel én nem igazán szeretnék foglalkozni, mert utálom az erőszakot.

Szóval, ha baleset, akkor váratlanul jön akármennyire is figyel az ember. Bizony előfordul, például, hogy megkarcolja magát egy ártatlanul kitekintő szöggel, vagy félrelép és kificamodik a bokája, vagy megvágja az ujját krumpli pucolás közben, de néha a pörkölt készítésekor is bele sikerül metszeni egy pici darabot az ujjunk hegyéből. Különösen a konyhakés élezése után szokott előfordulni, hogy vauuuuu…. megélezted a kést? Bocs… igen…  Az égési sebekről már nem is írok, mert az szinte mindennapos.

Ez van, az élet ilyen. Balesetek vannak, amit én jobbesetnek hívok, ( már a párom is elsajátította ezt a kifejezést ) akkor, amikor nem történik valami óriási tragédia, nem hal meg senki, akkor ez a jobbeset nálam.

Ilyen jobbeset történt velem a minap, amikor takarítási rohamom volt és úgy döntöttem csinálok egy kis rendet a munkaasztalomon. Máskülönben úgy néz ki az asztalom, mint egy város atomrobbanás után, egyszerűen, kupleráj van rajta. Nem koszos, csak minden ott van hegyén hátán, addig még nem jön egy újabb takarítási roham. Hallgatok is ezért eleget.

De azért van, amit igyekszek rendben tartani, ami nem más, mint a zsinórok. Fülhallgató, mikrofon, telefontöltő, éjjeli lámpa, okos óra töltő, navigáció töltő. Szóval töltő töltő hátán, amit összekötöztem egy nagyon vékony tényleg ártatlannak tűnő dróttal. És ez volt a vesztem.

Jött a jobbeset majd a legújabb és egyben leghatásosabb sebkezelés.

Szóval egyszerűen megkarcoltam az alkarom (kb 8 cm), semmi vész. DE, azonnal kapcsoltam, hogy van nekem molekuláris hidrogén kapszula, amit ilyen esetben nagyon ajánlatos pici szénsavmentes ásványvízben feloldani és a sebre helyezni.